Cserna–Szabó András könyve beváltja a hozzá fűzött címbéli ígéreteket, mert itt tényleg a halálcsillag épül. A szív helyén. De a hozzá fűzött reményeket is beváltja, mert ismerve a szerző munkásságát, nagy muri készül és lőn. Csak a nagy muri itt … Continue reading
Nem csalódtunk a fél éve vágyott–hirdetett nagy produkcióban, a Fischer Iván–féle új, a ruhák kavalkádját, az átöltözést, a másik személyébe bújást központjába emelő szcenírozott Figaróban. A négy évvel korábbi, szintén a maestro által fémjelzett Figaro most már nemcsak jelzésértékűen lett … Continue reading
Ha az ember Mexikóvárosban (Mexico City) jár, akkor feltétlenül ugorjon be a Trockij–házba. Lev Davidovics Sztálin elől menekült egészen idáig — de hát ismerjük a történetet, egy Ramon Mercader nevű, az NKVD által beszervezett ügynök jégcsákánnyal agyonverte 1940. augusztusában. Mexikói tudósítónk, Danos Jesi ezúttal a kultúra Mexikójába kalauzol. Continue reading
Az egész úgy kezdődött, hogy én még sosem jártam Mexikóban. Pedig ott most tombol a nyár, az emberek helyesek, a konyha finom, a tequila hívogató, ráadásul az útitársaság is felettébb exkluzív. Itt meg mi tart?
Ezért lementem a pucerájba és visszakértem az ott garazsírozott repülő szőnyegemet, innentől kezdve csak el kellett rajta helyezkednem, elmondani a varázsigét és már hoppanáltam is Mexikóba… Mexikói tudósítónk, Danos Jesi riportja Continue reading
Várkonyi Tibor a Baden–Baden-i Szerelmi bájitallal köszönti az újévet. A közönség állva tombol örömében, ő meg jól odamond a világsztároknak. (Villazón, Florez.) A kettő persze nem zárja ki egymást. Westend és Chaplin, Donizettivel. De itt az isteni Miah Persson szerencsére. Continue reading
Na mármost. Tudják Önök, hogyan kell bevezetni egy tárgyalást egy iráni üzleti partnerrel? Vagy hogyan kell lezárni azt egy törökkel? Na ugye! Hogy az indonéz kultúrában a kutya ábrázolása tilos? Ezért eszükbe ne jusson kutyás naptárat ajándékba vinni! Hogy Japánban … Continue reading
Bécsbe menni jó. Ősszel Bécsbe menni nagyon jó. A Musikvereinba menni, ahová az emberek fényéveket várnak egy–egy újévi hangversenyjegyre, még annál is jobb. Kiváltság. Nézni ezt a gyönyörű épületet, mely kívülről vöröses, téglaszínű és klasszikusan gyönyörű, belül meg éppoly klasszikusan, … Continue reading
Szép Wagner-ünneppel, a Lohengrin fölújításával nyitotta meg idei évadját a milánói Scala. Kétszáz éve lesz jövőre, hogy a nagy germán megszületett, de a gálát előre hozták, mert Itália 2013-ban nemzeti komponistájára emlékezik majd. A Wagnerrel egyenrangúra, Giuseppe Verdi születésének ugyancsak … Continue reading
Tel–Aviv, Spinoza utca 23. Városközpont, földszinti lakás. Aki csak erre jár, orrát befogja, olyan förtelmes bűz árad belőle. A pontos számot megmondani senki nem tudja, csak becsüli, harminc, netán ötven macska lakja–e a hetvenéves hölgy, Eva Hoffe társaságában. Ha egyáltalán … Continue reading
A kedvencem az, amikor két testvér éjszaka egymás házába csempész több zsák gabonát. Az egyiknek felesége, családja van, a másik egyedül él. Amelyik egyedül él, lemond néhány zsákjáról, hisz fivérének több szájat kell etetnie, neki nagyobb szüksége van rá. Amelyiknek … Continue reading
Kicsit megijedtem, ahogy a szereposztást néztem Karinthy színházcsináló unokájának budai színházába tartva. Bajor Imre, Árpa Attila… (Utóbbitól volt is mit megijedni, végig nem derült ki, mit keres színpadon egy nem kifejezetten pozitív kisugárzásáról híres celeb egy magát színháznak tartó intézményben.) … Continue reading
Különös figurának is mondhatnánk azt a negyvennégy éves francia regényírót, Jérôme Ferrarit, aki az idén megkapta a francia irodalom legrangosabb kitüntetését, a Goncourt-díjat. Különös, de nem rendhagyó. Filozófia professzor, gimnáziumi tanár, a neve meg elárulja, hogy korzikai származású. Éppen nem … Continue reading
Ginevra de Benci a címe Leonardo da Vinci egyetlen, Amerikában nyilvánosan is megtekinthető festményének, melynek hátoldalán a latin „Virtutem forma decorat”, azaz „A szépség az erény éke” felirat olvasható. E gondolat többet sejtet, mint a kifutókról lesétáló szezonális divat. Túlmutat … Continue reading
Két uralkodónő állt egymás mellett a Mezzo live HD közvetítésében a New York-i Metropolitan Opera színpadán. A mai operaművészet két királynője. Egyikük, a francia Natalie Dessay, az est sztárja, Donizetti Lammermoori Luciájának főszereplője, a másik a „riporternő”, Renée Fleming, a … Continue reading
Kováts Judit Megtagadva című regénye abszolút érték. Olyan mély, olyan ijesztő és olyan sötét történet, kordokumentum, hogy nehezen lehet letenni, bár az ember a háborús borzalmak rémisztően naturalista leírásánál néha azt érzi, ez már fokozhatatlan, ezt tovább olvasni képtelenség, de legalábbis embert próbáló. Continue reading
Van Budapestnek egy része, ahol öldöklő küzdelem folyik a jó és a rossz, a múlt és a jelen között – hogy ilyen poetikusan kezdjem beszámolómat egyik legújabb kedvencemről, az ARAZ–ról, amely a pesti Dohány utcában lelhető fel. Amint arra az … Continue reading
Az egész egy etűd. Egy fél délután alatt bevégezhető olvasmány. És egy egész élet van benne. Plasztikusan. Egy élet, mely oly jellemző egy közép–európai, nyugatra menekülő, ott új életet kezdő zsidó vagy nem zsidó, értelmiségi vagy nem értelmiségi családra. Tízezrekre, … Continue reading
Van, ki e nevet nem ismeri? A rajongó ifjúságon túl, azokon a milliókon kívül, akik az utóbbi esztendőkben rajongtak Harry Potterért, regényben és moziban tülekedtek érte, még azok a felnőttek is megismerték J.K. Rowling nevét, akik csak a könyvesboltok kirakataiban … Continue reading
Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren innen volt egy nő, mesegyűjtő, aki évtizedeken át meséket keresett, s talált, és ebből a keresésből–találásból megszületett egy mesés kötet. Nem mesekönyv, hanem mesék csodás, gyönyörű, kivételes gyűjteménye. Jöttek ezek a mesék … Continue reading
Hát akkor a Klassz. Ide vitt el engem az én lovagom, mert tudja, a nőkhöz a hasukon át vezet az út. A Klasszba meg az Andrássyn keresztül. Mesélik a nagy régiek, hogy egykor itt a legendás Ádám (vagy Éva?) nevű … Continue reading
Évekkel ezelőtt Kővári Orsolya volt az, aki megteremtette és meghonosította az egyre több szennytől elöntött sajtóban azt a műfajt, mely örökös, hagyományos, de épp mert örökös és hagyományos, épp mert érték, kiveszett. Rajta kívül nem ismerek olyat, aki hosszú napokat, heteket, hónapokat, sőt évek munkáját tenné egy–egy színésznőről, színészről írt portréba. Mindent megnéz, még azt is, ami már nem nézhető. Felkutatja, utánamegy, gyűjt, halmoz, aztán tisztít, épít, keres, ír.
Etalon volt háromnegyed évszázadon át (máig is) az 1936-ban Glyndebourne-ben fekete lemezre rögzített Don Giovanni. Fritz Busch, a náci Németországgal szakított nagy karmester teremtette meg és folytatta a csodát. Megjelentette később a Figaro házasságát és a Così fan tuttét is, … Continue reading
Szerencsére a békéscsabai Cabaret sokkja után a vidéki színházak mustráján Eisemann Mihály dalaival, a szerzőpáros méltatlanul keveset emlegetett másik tagjának, Szilágyi Lászlónak kivételes dramaturgiai érzékével, Ullmann Mónika pazar játékával és a rendkívül tehetséges ifjú Szabó Máté rendezésével kárpótolhattuk magunkat. Bár … Continue reading
Az egy dolog, hogy a Thália Színházban a Vidéki Sínházak Fesztiválján a világ botrányait jelentő deszkákra lépő Kovács Edit Fraulein Schneiderét nemhogy egy napon, de egy adott időszámítás keretein belül nem lehet együtt említeni Básti Juliéval (Centrál Színház, tavalyi évad) … Continue reading
Zsákmányok (Les proies) címmel jelent meg Párizsban néhány napja Annick Cojeannak, a Le Monde „száguldó riporterének” könyve a Grasset kiadónál, politikai újságírói tevékenységének mintegy melléktermékeként. Tavaly, a líbiai forradalom csúcspontján járt az észak–afrikai országban, és az idén tért vissza, hogy … Continue reading
Jó széllel, már–már egy tackra suhantunk át a szemesi Hal–álomból Alsóörsre, ahol mosolyogva várt minket a Bakter. Az én izmos, éhenkórász lovagom már idejekorán felvilágosított arról, hogy a Bakter az nem ki, hanem mi. A Bakter az alsóörsi egykori vasútállomásból … Continue reading
Nagy vita kerekedett a facebook–on, hogy vacak–e a film vagy jó, és bár e tekintetben meglehetősen szigorúnak gondolom magam, a nagyon jóval teljesen egyedül képviseltettem magam (a Pesti Est kritikusával egybehangzóan, aki azonban fenti vitában nem vett részt). Ehhez jön, … Continue reading
Teljesítménynek sem akármilyen néhány hónap alatt nemzetközi szupersztárrá válni. Ez történt három orosz csajjal, de legyünk tiszteletteljesek, asszonnyal, kisasszonnyal, akiknek művésznevét igen hamar szárnyára kapta a világsajtó. Nem bulvárlapok, hanem komoly orgánumok, mint amilyen a New York Times, a Frankfurter … Continue reading
Ezt a könyvet Bíró Yvette–nek nagyon nehéz lehetett megírni. Ki tudja, hány évtizedet kellett várni rá. (A kiadásra 28–at, a megírásra — csak ő tudja.) Olvasni se volt könnyű. Sőt. Örömtelenül nehéz. Egy nő, Marion, aki folyamatosan befelé fordul. Szüntelenül … Continue reading
Az én lovagom a napfény első sugarainál a fülembe harapott és azt suttogta: Édes Lucám, egy életem, egy Hal–álom! Megyünk a Hal–álomba! Azzal megragadott és nemsokára már a szelek szárnyán szálltunk a Balaton kék vizén a mi kis vitorlásunkon. Amely … Continue reading
